Iskolánk természetjáró szakkörével csatlakoztunk a Magyar Szabadidős Sportszövetség által meghirdetett hazai Világ Gyalogló Hónap rendezvénysorozathoz, amit a világ számos országában megszerveznek. A rendezvénysorozat célja a gyaloglás, mozgás szeretetének népszerűsítése hazánkban olyan kiemelt célcsoportok számára, mint az óvodás, iskolás korosztály. Nálunk már hagyománnyá vált iskolánkban, hogy az októberi túránkat a Világ Gyaloghó Hónap keretében szervezzük meg. Szeptemberben online nevezési lap kitöltésével jelentkeztük a rendezvénysorozatra. Jelentkezésünket elfogadták, így október hónapban túránk egyben a Magyar Szabadidős Sportszövetség rendezvénye is volt. Túránk célpontja a műemlékekben és látnivalókban gazdag Dötk és Zalaistvánd településekre esett. Október 10-én, szombaton felhős, csapadékos időjárás ígérkezett. Erősen fontolóra vettük túránk elhalasztását a várható esőzések miatt.
Viszont annyira készültünk már rá, hogy a megrendezése mellett döntöttünk. Eső ellen felvérteztük magunkat esernyővel és esőkabáttal. Az idő optimális volt kirándulásra, nem volt hideg, a szél sem lengedezett, a reggeli és déli hőmérsékletben sem volt jelentős az ingadozás. Reggel kilencre közel húszan gyűltünk össze hagyományos indulóhelyünkön: iskolánk bejáratánál. Jó kedvvel vágtunk neki a nyolc kilométeres távnak. Természetesen programunkon részt vett kirándulásaink jelképei: Túrás Maci és barátai is. Első állomásunk a zalaistvándi Pusztatorony volt. Az egykori harangtorony a község középkori templomának maradványaként hirdeti az elmúlt évszázadok üzenetét. A történelem a templom szentélyét elsodorta, de tornya hírmondóként megmaradt. A településen tovább haladva nagyobb pihenőt a lábaspajta padjain töltöttük. Kívülről megtekintettük a nagy múltú evangélikus templomot és a gyülekezeti házat, a gyermekek kipróbálták a játszótéri elemeket is. Zalaistvánd szélső házait elhagyva az egykori Vásáros úton haladtunk az istvándi erdőszél felé.
Újabb hosszabb pihenőnk a Foglárcsatorna hídjánál volt. Itt megkóstoltuk a savanykás ízű, hamvaskék kökényszemeket. Igencsak összehúzta a szánkat, ezért nem sokat fogyasztottunk belőle. A közeli csitkenye bokor pirosló bogyói is kemények és keserűek voltak, még érni kell nekik és az első csípős dérnek is tiszteletét kell még tennie a termések éréséhez. Az istvándi erdőszélét elérve a Dötki-szél felé haladtunk tovább. Minden utunkba eső vadászlest megmásztunk, ahol kiváló lehetőség adódott a velünk hozott távcsöveket kipróbálni. Sikerült megfigyelnünk a közelben fészkelő rétisas párt, amint kergetik egymást a felhők között. Még egy ötven centis sastollat is találtunk. Körülöttünk az erdő már színes ruhába öltözött. Sok helyen tapasztaltuk a nyári nagy melegek nyomát. Volt, ahol ujjnyi vastagon megrepedezett a föld, az akácfák szeptemberben már levetették lombruhájukat, de a meleg idő újra előcsalta a zöld kis hajtásokat, néhány helyen pedig még a fehér akácvirág is előbújt. Délre értünk Dötkre. Megebédeltünk a magunkkal hozott élelemből, a közeli játszóteret is birtokba vettük.
Felfedeztük a közelben folydogáló Dötki-patak zegzugos medrét. Megszemléltük kívülről a Noé borházat, ismerkedtünk a hagyományos zsupp tetővel. Közben apró cseppek emlékeztettek arra, hogy eső várható, ezért gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk visszafelé. Az előttünk lévő párás idő nem sok jóval biztatott, ennek ellenére másfélórás gyaloglás után sikerült visszaérnünk Pókaszepetkre. Túránk befejezése után egy jó órával megérkezett a várva várt égi áldás. Így nagyon jól sikerült a napunk, túráztunk egy jót, és a kiadós eső is megérkezett kincset érő áldásával. Novemberben folytatjuk túránkat Dabrony irányába.
Vikár Tibor