Tavaszi szünet utáni vasárnap este már izgatottan vártuk a másnap reggelt, mivel tudtuk, hogy egy felejthetetlen utazás részesei lehetünk.
Hétfőn hajnali 4 órakor a szepetki bolt előtt volt a találkozó. Miután mindenki megérkezett, elindultunk Zalaegerszegre a Zrínyisekért, majd irányba vettük Erdély földjét. Gyorsan elment a 12 órás utazás, mert ismerkedtünk a másik iskola diákjaival, és nagyon jó hangulat volt a buszon.
Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol megnéztük Ady Endre szobrát a Pece-parti Párizs utcában. Volt fél órás szabadidőnk, ezért megkóstoltuk az erdélyi fagyit, ami nagyon finom volt. Ezután a Püspöki palotát látogattuk meg, ahol megnézhettük Szent László királyunk koponyacsont darabját, majd elindultunk a festői szépségű faluba, Torockóra. Kezdett már beesteledni, úgyhogy a következő úticélunk a szállásra vezetett, ahol csak egy éjszakát töltöttünk. Másnap reggel a Tordai sóbányához látogattuk el, nagyon különleges látvány volt.
Másfél óra utazás után megérkeztünk Marosvásárhelyre egy magyar nyelvű iskolába, ami nagyon érdekes volt, mert ott máshogy tanítanak, mint nálunk. Ezután megnéztünk egy haranglábat, amit teljes egészében magyarok építettek.
Az ezt követő napokban a Székelyudvarhelyi Laguna panzióban szálltunk meg. Nagyon kényelmes és modern volt ez a szállásunk is.
Szerdán reggeli után a vadregényes Békás-szoroshoz indultunk. Az odavezető út nagyon keskeny és kanyargós volt, ezért útközben egy kicsit féltünk. A szoros menti úton végiggyalogoltunk, közben pedig szemerkélt az eső, de nagyon jó volt a természetbe lenni. A következő megállónk a Gyilkos-tónál volt, ahol mennyei kürtös kalácsot ettünk. A szeretteinknek ajándékokat vásárolhattunk, gyönyörű kerámiák és hűtő mágnesek között válogattunk. Ezután Zetelaki távorzót néztük meg, a szállásra fáradtan értünk vissza, majd vacsora után lepihentünk, hogy kifújjuk magunkat a következő napra.
Csütörtökön Székelyfürdőt látogattuk meg először, ahol gyönyörű székely kapuk alatt sétálhattunk. Minden kapu külön történetet mesél el egy-egy családról. Innen átsétáltunk a Mini Erdély Parkba, ahol kisvasúttal jártuk körbe a látványosságokat. Nagyon jól éreztük magunkat, bár az idő itt sem kedvezett nekünk. Farkaslakára érve megkoszorúztuk Tamási Áron sírját, ezután pedig a Kincses Portát látogattuk meg Bögözön. Itt saját magunk készíthettünk fűszersót szüleinknek és tanárainknak. Ezután elindultunk lovas kocsikázni, ami nagyon jó hangulatban telt, ugyanis nagyon jó volt a társaság. Ica nénivel közösen énekeltük a Székely himnuszt, a Nélküled és a Magyar vagyok című dalokat. A tartalmas nap után ismét fáradtan indultunk vissza a szállásra.
Az ötödik nap végleg elbúcsúztunk Székelyudvarhelyi szállásunktól és Segesvár felé indultunk, ahol részt vehettünk egy városnézésen. Ezután Aradon a vértanúk emlékművénél elhelyeztük a nemzeti színű szalagjainkat, és elköszöntünk az idegenvezetőnktől, aki az öt nap alatt mindenhol érdekes történeteket mesélt nekünk.
Zalaegerszeg felé vettük az irányt. Sajnos a hazafelé út sokkal rövidebbnek tűnt, mint amikor odafele mentünk. Új barátokra tettünk szert, sokat énekeltünk útközben. Első leszállónk Attila bácsi volt, aki egész úton igyekezett megörökíteni minden pillanatot, nagyon jó lesz visszanézni a renget jó képet, melyeket készített. Zalaegerszegre érve búcsút vettünk a Zrínyisektől és Robi bácsitól, akivel nagyon jó volt újra találkozni. Pókaszepetken már mindenkit vártak a szülei, ezért mi is gyorsan elköszöntünk egymástólés Ica nénitől, aki az utazás alatt végig vigyázott ránk. Sajnos medvét nem láttunk, de így is felejthetetlen élményekben volt részünk.
Köszönjük ezt az öt napot azoknak, aki lehetővé tették ezt a kirándulást számunkra.
Lejegyezték: Németh Réka, Németh Luca, Németh Sára, Orsós Sztella, Supák Sára, Németh Boglárja, Tóth Izabella 7. osztályos tanulók
