Természetjáró szakkörünk tanévzáró kirándulását a pókaszepetki faluházzal közösen szerveztük meg. Kocsis Teri nénivel gondoltunk egy „nagyot” és hagyományteremtő szándékkal éjszakai túrát szerveztük Istvánd- Kemendollár szőlőhegyen. A túrára nagyon sokan jelentkeztek. Június 6-án 19 órakor, mintegy ötven fő gyűlt össze iskolánk bejáratánál. Három évestől hatvan évesig minden korosztály képviseltette magát az éjszakai kalandtúrán. Csapatunk hosszan „kígyózva” ért Zalaistvándra, hol újabb tizenöt fős csoport csatlakozott hozzánk.
Zalaistvándon már évtizedek óta bejáratott túraútvonalunkon a temető érintésével értük el szőlőhegyi panoráma útvonalat. Az idő kegyes volt hozzánk. A hőmérséklet kellemes volt és a kilátást sem zavarták meg a meteorológusok által beígért felhők. Egészen az osztrák Alpokig ellátunk. A nap lassan tért nyugovóra. Még naplemente előtt elértük a kemendi Szent Kristóf kápolnát, ahonnan gyönyörködtünk a vörös ágyában pihenést kereső lenyugvó Napkorongban. Az idő lassan haladt, nagyon nem akart sötét lenni. Ezért, hogy a percek gyorsabban múljanak tovább indultunk Gyűrűs irányába. A horhosban már alig lehetett látni, így előkerültek a kézi lámpások, amik mint sok útmenti szentjánosbogár világították be a gyalogutat.
Az egykor szebb napokat megélt közkutat elérve pihentük kicsit, majd megfordultunk és a ránk köszöntő éjszakában indultunk vissza a kemendi kápolnához. Az ősi búcsújáró kegyhelyen tisztelegtünk Szent Kristóf, az úton haladók patrónusa előtt. A Zala völgye homályba burkolózott, a távolban apró fényeivel feltűnt Zalaegerszeg városa, míg közvetlenül alattunk Kemendollár pici csillogó mécsesei tették varázslatossá a kilátást. Az égen is kigyúltak a csillagok misztikus fényei, a Göncölszekér is elindult földöntúli útján. A Hold azonban elbújt, hiába kutattunk utána az elénk táruló éteri messzeségben. A csapat jó kedvvel, hosszú fénycsóvaként bandukolt vissza Pókaszepetkre. Mire iskolánkhoz értünk álmosan, fáradtan, az óra is már éjfél közeli érkezését nyilatkozta. Sikeresen hazatért mindenki az otthonába. Jövőre, ha erőnk és kedvünk lesz, újra barangolunk egyet az éjszakai csillagos égbolt alatt.
Vikár Tibor
