A pálos emlékek felfedezése után a magyarországi Domonkos rend emlékeivel ismerkedtünk Vasváron. Nagyon korán, reggel háromnegyed hétkor találkoztunk a pókaszepetki vasútállomáson. Csípős, ködös, hideg idő volt. Alig lehetett látni, minden tejfehér ruhába öltözött. A várva várt vonatunk is késett kicsit, de ez nem szegte kedvünk. Zalaszentivánnál még csatlakoztak hozzák néhányan, így húsz fővel, szülők és gyerekek vonatoztunk tovább Vasvárra. Fél nyolcra értünk a hajdani vármegyei székhelyre, amely az ősi vas begyűjtő és raktározó központ volt egykor. A város temetőjében megnéztük az egykori ispáni székhely templomát, amely megújulva, de régi pompájában őrzi az elmúlt évszázadok építészeti nyomait. A városba visszatérve felkerestük a Békeházat, amelyről a helyi hagyomány azt tartja, hogy falai alatt írták alá a Vasvári békét. Természetesen ez csak legenda, hisz valamikor a 18. század elején épült. Kilenc órakor a városi múzeum kiállításait csodáltuk meg.
A Sicc mesén keresztül megismertük Vas vármegye jelképeinek történetét. A múlt kapuin keresztül a térség háborús múltjába nyerhettünk bepillantást. Felpróbálhattuk a korabeli sisakokat, kipróbálhattuk a korszak fegyvereit, öltözetét. Voltak, akik fel is vették a középkori ruházatot. Kézimalom segítségével búzát őröltünk, próbáltunk fonalai is szőni. Megnéztük az egykori zárdarészben kialakított Domonkos rendtörténeti kiállítást. Varázslat segítségével egy 1561-es kiadású könyvet nyitottunk ki, viszont az elolvasásával már nem sikerült megbirkóznunk. A szerzetesi cellában a korabeli írógép kötötte le legjobban figyelmünket. Sajnos, nem sikerült működésbe hoznunk. A domonkosok fekete-fehér ruhája egy kicsit hasonlít a pálosok fehér viseletéhez. A rózsafüzér használatát ők terjesztették el. A rend tagjai közül kiemelkedik Juliánusz barát, ki a keleten maradt magyarokat kereste fel IV. Béla királyunk megbízásából. Szent Margit pedig szerzetesi életével mutatott példát kortársainak.
Megismerkedtünk Boldog Bánfi Buzád vértanú életével, ki az egykori Zala Vármegye területén született. A nagyhatalmú politikai életet cserélte fel a szerzetesi ruhával és a tatár támadásnak esett áldozatul. Középkori módon emlékérmét is vertünk, igaz nem mindenkinek sikerült első kalapácsütésre az „ezüst” fabatka készítése. Nevünket tintába mártott lúdtollal írtuk be a múzeum vendégkönyvébe. A pergament lapokon Túrás Maci is ott hagyta mancsa nyomát. A látogatás befejezéseként a múzeum pincéjét jártuk végig, ahol a régészek a középkori domonkos kolostor maradványait keresik még napjainkban is. Befejezésként megköszöntük Dr. Zágorhidi Czigány Balázsnak a tartalmas élményekkel teli időutazást.
Közben már az idő is kicsit naposra fordult, így kisétáltunk a Feneketlen tó partjára, hol a Kígyó Király őrzi a mélységben titkát. Gyönyörködtünk az őszi tájban, majd a városon újra keresztül ballagva a vasútállomásra mentünk és a fél kettes vonattal hazaindultunk. Sok szép élménnyel érkeztünk haza. Tavasszal folytatjuk a múzeumi felfedező túráinkat.
Vikár Tibor
