Alig pár napja bonyolítottuk le a zalaistvándi szőlőhegyben évzáró túránkat, a téli szünet végén újra útra keltünk. Most a Zalaszentgrót városához tartozó dabronyi dombokat jártuk be új, évkezdő túránk alkalmával. Január 3-án, szombaton kilenc órára beszéltük meg a találkozást a Pókaszepetki Festetics Kristóf Iskola bejáratához. A megbeszélt időpontra, mintegy húszfős csapat gyűlt össze. Túránkhoz több szülő is csatlakozott. Indulás utáni első pihenőnket a zalaistvándi játszótéren tartottuk, majd a Vásárosúton tovább haladva elhagytuk a községet.
Az előttünk lévő dombvonulat még ködben volt, de az időjárás kedvezően alakult. A reggel kisebb faggyal indított, de a felkelő nap hatására jelentősen enyhült az idő. Az utunkba eső kisebb-nagyobb tócsákat viszont egész nap vastag jég borította. Néhányan kipróbáltuk a jég erejét, hogy elbír-e bennünket és tudunk-e esetleg csúszkálni rajta. Többszöri próbálkozásra sem tudtunk végigcsúszni a jégen, mert az első kísérletek után berepedt a jég alattunk és csúszkáláshoz a „rögtönzött jégpálya” is rövid volt.
A következő megállónk a Foglár-csatorna hídjánál volt. Rövid pihenő után tovább indultunk, sikeresen leküzdöttük az előttünk emelkedő domboldat és elértük a dabronyi erdőt. A dombháton lévő erdei utat vastagon borította a nyári lombruha. Ahol az út emelkedett, ott vigyáznunk kellett, mivel az enyhe idő következtében felengedett egy kicsit a talajt borító jeges agyag, így az nagyon csúszóssá vált. Több helyen így az utat szegélyező erdőben haladtunk tovább.
Délre elértük úticélunkat: a Dabronyi- tavat. Itt kipihentük magunkat, elfogyasztottuk a velünk hozott ebédet, majd körbejártuk a tavat. A vízfelületet vékony jégréteg borította, itt-ott sejtelmesen magába zárva egy-egy légbuborékot. A tó szélét néhol nád is szegélyezte, gyönyörű látványt nyújtott a víz felületén visszatükrözödő képe. Fél egy után indultuk vissza, nagy kerülőket téve az utat borító tócsák miatt, amelyek az enyhe idő hatására sártengerré változtak. Néhány gyermek egy hosszabb faágat felvéve hátizsák szállító csapatot hozott létre, s így haladt a hazafelé vezető úton. Az ágat egészen a zalaistvándi játszótérig vitték, ahol egy idős fa törzsének támasztották. Innen haladtuk tovább Pókaszepetkre, reggeli találkozási helyünkre. Boldog új esztendőt kívánva búcsúztunk el egymástól.
Februárban folytatjuk természetjáró kalandozásainkat.
Vikár Tibor
