December hónapban kedvezőtlenre fordult az időjárás. Napközben is alig lehetett 100-150 méternél távolabbra ellátni. Decemberi túránk időpontját a közelgő ünnepekre tekintettel december 29-re tűztük ki. Úticélként pedig a Zalaistvánd- Kemendollár természetjárók között kedvelt turista útvonalat jelöltük meg. A téli szünet kezdetén az időjárás még nem kedvezett a természetjáróknak: tovább tartotta magát a párás, ködös idő. Karácsonyra viszont megérkezett a várva várt hó, igaz az enyhülő időjárás nem kedvezett a hó megmaradásának. Napról napra fokozatosan eltűnt a hetek óta tartó borús időjárás. Kisütött a nap, de vele megérkezett a decemberre jellemző fagyos idő. A csúszós, sáros hegyi utakat kemény, acélos fagy tette járhatóvá, így minden feltétel adott volt a túrázáshoz. December 29-én, szombaton kilenc órakor találkoztunk a túrára vállalkozó szülőkkel, gyerekekkel a Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola bejáratánál. Mintegy húszan gyűltünk össze és indultunk el Zalaistvánd felé, ahol „Pusztatoronynál” még hárman csatlakoztak hozzánk. Zalaistvándot a temető irányában hagytuk el és felkapaszkodtuk a község fölé magasodó hegyoldalra. Közben több pihenőt is közbeiktattunk, mivel több óvodás és első osztályos is velünk tartott, és az előttünk lévő emelkedő leküzdése nagyobb fizikai erőkifejtést kívánt tőlük. Az erőpróbát mindenki sikeresen teljesítette, felértünk a dombtetőn végighaladó erdei útra. A pincesorokat elérve meglepetésben volt részünk. A Senkó pincénél süteménnyel és meleg teával várták túrázó csapatunkat.
A meleg tea nagyon jókor jött számunkra, mert a fagypontról a hőmérséklet napközben csak lassan emelkedett. Így sikerült egy kicsit átmelegednünk és természetesen egy kicsit pihennünk is. A vendéglátást megköszönve tovább haladtuk a dérbe öltözött szőlősorok között, közben gyönyörködtünk az elénk táruló csodálatos panorámában. Távolban a ködbe vesző Alpok hófödte csúcsai is láthatóak voltak. Következő rövid pihenőnket a kemendollári Szent Kristóf Kápolnánál tartottuk. Itt igazán rövidre sikerült a pihenőnk, mert az erősödő szél miatt nem lehetett a padokra leülni és ha meg is álltunk, a hidegtől mindjárt vacogni kezdtünk. Így inkább gyorsan lehúzódtunk a kápolna melletti szélvédett völgybe és ott fogyasztottuk el a magunkkal hozott elemózsiát. Kis erőpróbaként és természetesen a csodás kilátás miatt, felkapaszkodtunk a szemben lévő dombtetőre.
Tekintetünkkel végigpásztáztuk az elénk táruló Zala- völgyét, s a távolban a felhőkből előbújó Alpok bérceit. Rövid pihenő után visszatértünk a kápolna alatti völgybe és elindultuk visszafelé Zalaistvánd irányába. Néha utunkat „hatalmas” befagyott tókák akadályozták, amelyek felszíne a délutáni napsütés hatására félig megolvadtak, és csak „nagy” nehézségek árán sikerült őket kikerülnünk. Az akadályok sikeres leküzdése után elértük a zalaistvándi Hámos-malmot, ahol a Malomtóban lévő gyékény buzogány virágzatának néhány szép példányát gyűjtöttük be és vittük magunkkal haza emlékbe. Pókaszepetkre a templomhoz délután 2 óra után érkeztük. Itt egy kicsit újra megpihentünk, majd boldog új esztendőt kívánva egymásnak hazaindultunk. A túrán minden résztevevő jól érezte magát, ezért azzal váltunk el egymástól, hogy januárban folytatjuk természetjáró kalandozásunkat.
Vikár Tibor