Áprilisban újra útra keltünk. Az időjárás is kegyes volt hozzák. Mikor késő reggel, kilenc óra tájban elindultunk még kicsit hűvös volt. Szükség volt kabátra, de mikor az istvándi játszótérre értünk, már lekívánkozott rólunk minden melegebb ruhaféle. Itt kicsit megpihentük, ettünk, ittunk, játszottuk, fogócskáztuk, majd folytattuk utunkat a hajdani „Vásáros” úton. Zalaistvánd község utolsó házait elhagyva a messzeségben kibontakozott előttünk a

Igaz, még hűvösek a reggelek, de napközben már a kora tavaszi napsütésben melegedhetünk. A napos erdőszéleken már tömegével nyílik az ibolya, csillagvirág. A Zala réten a mocsári kockásliliomot is előcsalta az enyhe idő. Az erdők madárcsicsergéstől hangosak, a levegő medvehagyma illatával telik meg. Ébred a természet, itt az idő, hogy újra zöld ruhába öltözzön a táj. Az erdő hívó szavára

Február elején a Mackó naphoz kapcsolódva túrát szerveztünk Zalaistvánd-Kemendollár szőlőhegyén. Az időjárás azonban közbeszólt, szombatra esős, sáros idő lett. A következő hétvégére meghirdetett túrával sem volt szerencsénk. Február 20-án, pénteken egy rövid időre beköszöntött a tél. A zalai tájat vastag hótakaró fedte be, ami a következő napok esőzésének következtében gyorsan elolvadt. Hírmondónak azonban a mélyebb árkokban maradt belőle egy kicsi.