Április 12-én újra útrakeltünk. Most Vöckönd község játszóterét látogattuk meg. Reggel kilenc órára 14-en gyűltünk össze iskolánk bejáratánál. Az idő is kedvező lett. Igaz, kicsit hűvösen kelt a nap, de fokozatosan melegedett az idő. Túránk első állomása a zalaistvándi tájháznál volt. Itt meg néztük a régi paraszti gazdálkodás eszközeit és próbáltuk kitalálni, hogy mire használhatták őket egykori tulajdonosaik.
Láttunk kaptafát, rokkát, szecskavágót és faragó kést is. Az egykori Hámos malom öntvény kerekeit is megcsodáltuk. Rövid pihenő után folytattuk felfedező utunkat: a község temetőjén keresztül felkapaszkodtunk a szőlőhegy tetejére. Fenn a dombtetőn csodálatos panoráma tárult szemünk elé. Egészen az Alpokig kalandozott el szemünk. A fák mindenhol virágba borultak és előbújtak a levélkezdemények is. A mezei virágok is ezerféle színben pompáztak. A vitézkosbor levelei is már előbújtak, pár héten belül színpompás virágaikat is megcsodálhatjuk. Többszöri pihenő után elértük a kemendi hegyi kápolnát, majd a domb tövében megbúvó falurészt. Egy jó félórás gyaloglás után elértük túránk célpontját, a vöcköndi játszó teret.
Itt nagy örömmel vették birtokba a gyereket a hintákákat, homokozót. A nagyobbak viszont a focit választották. A játékokkal gyorsan telt az idő. Hamar elmúlt dél, majd egy újabb vidám játékos óra is. Fél kettőkor újra úton voltunk és rövid pihenőkkel erőt gyűjtve birtokba vettük a kemendi várdombot. Jól elfáradtunk mire eljutottuk a domb csúcsán lévő kereszthez. A fáradság megérte, újabb csodás panorámában gyönyörködhettünk: kitárult szemünk előtt a zöldesfehérben pompázó Zala-völgye. Sétánk során több túrázóval is találkoztunk, akik a Bugybarangolás túrán vettek részt, amelynek egyik ellenőrző pontja a várdombon volt. Újra útrakeltünk és egy jó kétórás gyaloglással délután 3 órára beértünk Pókaszepetkre. Kicsit elfáradva, de sok élménnyel gazdagodva indultunk haza. Májusban folytatjuk lakóhelyünk bejárását.
Vikár Tibor
