Egy hét elteltével újra túráztunk. Igaz, az idő nem volt olyan kegyes, mint az elmúlt szombaton. A Nap most nem volt hajlandó előbújni párás burka mögül. Mégis szokott indulási pontunkon: iskolánk kapuja előtt 16-an gyűltünk össze, szülők és gyerekek. Egy év elteltével újra Vöcköndre vitt utunk. Negyed tíz után vágtunk neki a ködbe burkolózott tájnak, alig lehetett látni a környező hegyeket.
Istvánd házainak is csak körvonalait lehetett kivenni, pedig csak száz méterre voltak tőlünk. Istvándon újabb kis csapat csatlakozott hozzánk, így már negyedszázan róttuk a vidéket. A környező fák színes ruhába öltöztek, itt-ott még néhány madár dalával az elmúló nyárias időt próbálta visszahívni, de a hulló falevelek már az ősz végét jelezték. Az idő haladt, viszont a köd nem engedett, még mindig tejfehér takaróval vonta be a tájat. Közben meg- megálltunk, pihentünk egy kicsit. Tizenegy órára elértük a kemendi Szent Kristóf kápolnát, de most itt keveset időztünk, mert kicsit hűvösre fordult az idő, néha a köd is apró cseppekben hullott. Kicsit barátságtalan volt hozzánk a természet. Délre elértünk Vöckönd faluba és birtokba vettük a játszóteret. Fociztunk, hintáztunk és homokvárat emeltünk. Játékkal az idő gyorsan elszaladt.
Újra úton voltunk és gyorsan haladtunk, hisz nem kellett nagy magasságokat leküzdenünk. Megcsodáltuk a kemendi pacikat, pónikat. Próbáltuk friss fűvel csalogatni őket, de nemigen engedtek a zöld csemege csábításának. Megnéztük a Sárkányvölgy forrását is, de vizét hiába kerestük. Tán elfáradt és most még pihen, hogy a nyárban újra bő vizével táplálja a völgyet. Az istvándi malom is mély álomba merült, tavát sás és gyékény foglalta el, körülötte az őszi erdő hullatta sárguló köntösét.
A főutat elérve búcsút vettünk istvándi társainktól, mi még pár száz métert megtéve értünk a szepetki iskola elé. Itt elbúcsúztunk egymástól. Jó pihenést kívántunk mindenkinek az őszi szünetre: novemberben újra folytatjuk kalandozásainkat. Köszönet Dóber Tamásnak, Vöckönd község polgármesterének, hogy a helyi kultúrházat igénybe vehettük. Köszöni Túrás Maci és Én is a szép ajándékot, amellyel meglepett bennünket egy kedves kisdiák.
Vikár Tibor
