A Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola 2025-ben ünnepli fennállásának 245. évfordulóját. A jeles évforduló kapcsán a fennmaradt levéltári dokumentumok segítségével próbálom bemutatni iskolánk közel kétszázötven éves történetét.
A középkori falvakban a tudományok terjesztése az egyház kezében volt. A falusi plébánosok feladata volt, hogy a Bibliát és a szentek történetét megismertessék a hívekkel. Így lehetett ez Szepetken is, mert a falu temploma és papja már az 1333. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. A plébános volt a falu írástudó embere évszázadokon át, s írta a falu nevében a különféle kérvényeket, leveleket.
A XVIII. században a falu parasztsága gazdaságilag megerősödött, ami maga után vonta azt, hogy a parasztgazdaságok vezetése megkövetelte az alapszintű írni és számolni tudást. A gazdáknak érdekük volt, hogy gazdaságuk dolgaiban, pl. vétel, eladás, szerződések stb. maguk tudjanak intézkedni. A faluban nem volt plébános, aki a kérvényeket, leveleket megírhatta volna, ezért a század végére szükség volt a faluban egy olyan emberre, aki írásba foglalta a gazdák ügyes-bajos dolgait, s megtanította a gyerekeket írni, olvasni, számolni.
1777-ben a falu urbáriumából azt olvashatjuk, hogy nincs iskolamester. 1780-ban a Festetics család számára összeírás készült Szepetkről, melyben részletesen leírták az iskolamester házát és környékét. Az összeírásból megtudjuk, hogy a mester háza öt részből állt. Sövényből készült, sárral voltak betapasztva a falai, teteje zsúppal volt fedve. Az első szobában fenyőfaasztal állt, vörös színű kályha adta a meleget, padlózata deszkából készült. A konyhából nyílt a szabadkémény, mellette a kamara és a gazdasági épületek húzódtak meg. A háznál hat „sovány” marha volt. A mesternek se szántóföldje, se rétje, csak a ház körül volt egy kis kertje.
A XVIII. század végén Szepetk bírái adtak számot írásban a Festetics családnak a falu éves kiadásairól és bevételeikről. Az 1787-es számadásból tudjuk, mestert fogadott a falu január 25-én. A mester fogadásán 3 garas ára bort ittak meg.
Az 1789-es jelentésből tudjuk, hogy ez év január 19-én szegődteti a bíró a mestert 2 garasért. Áprilisban a mesterház kéményének tisztogatásáért 3 garast fizet a bíró. 1789. augusztus 23-án említik először írásban, hogy a faluban külön „iskolaház” van. Az iskolaház ajtajának javításáért Horváth Sándor kovács egy garast kap. 1790. május 23-án az iskolaház ablakának, ajtajának kereszt vasalásáért fizetett a bíró a kovácsnak 2 forint 9 garast, míg a mester egy évi fizetése egy garas volt. 1792-ben az iskolaház ablakát javították hat garasért. Az 1793-95. évi számadásokból megtudjuk, hogy a mesternek volt a feladata a szepetki temetői kápolnánál misét tartani. A falu minden évben újra fogadta a mestert, aki a jegyzői feladatokat is ellátta. Az iskoláról újabb részletes adatokat az ollári plébánia 1816-os egyházlátogatási jegyzőkönyvéből ismerünk. „Az iskola épülete jó állapotban van, hálószobája hozzátartozó kamarával és konyhával. Van egy másik szoba a tanuló ifjúság számára, amely 30 tanulót tud befogadni. A mesterház mellett van egy kis veteményes kert is, egy szántóföld, amit kukoricatermesztésre különítettek el. A terményekből a mesternek 3 forint 40 krajcár jövedelme származik. A mesterház szalmával van fedve. Javíttatása Pókafa, Istvánd és Szepetk lakóit terheli.” Itt történik először említés arról, hogy a szepetki iskolába nemcsak a szepetki katolikus gyerekek járnak, hanem az istvándiak és a pókafaiak is. A mesterről megtudjuk, hogy 1816-ban Csalló József volt, aki felsőbb osztályokat végzett, de viselkedése, s a hanyag tanítói és egyházi szolgálat miatt elbocsátották. Így a falunak nem volt mestere a jegyzőkönyv felvételekor, ezért másikat kellett felfogadni, de ennek képességeit igyekeztek előre megismerni, nehogy vele is rosszul járjanak. „A szepetki iskolamester éves jövedelme a következő: minden háztól- mind Szepetken mind Istvándon és Pókafán- kap harmad mérő búzát, minden háztól 3 krajcárt, egyszerű temetésért 7 krajcárt, temetéskor mondott búcsúztatásért 30 krajcárt. Jegyzőségért Szepetken 4 forintot, Istvándon is 4 forintot, Pókafán 2 forintot. Szüretkor ennek a három falunak minden bortermelőjétől 2 meszely mustot. Minden iskolás gyermek után 1 forintot. Szepetkről 10 szekér tűzifát, Istvándról pedig 5 szekérrel. Ezek a jövedelmek pontosan rögzítve vannak egy eredeti feljegyzésben a 11-es szám alatt, melyből kitetszik, hogy a szepetki iskolamester éves jövedelme készpénzben 72 forint 42 krajcár. A hirdetési cédulák után 7 krajcárt kap külön.” A jegyzőkönyvekből megtudjuk, hogy a mesternek nem volt helyettese, pedig a három faluban 130 tanköteles korú gyermek volt, akik közül az „elvadult erkölcsök miatt” csak 22 fő járt iskolába. Elgondolkoztató az is, hogy egy ember 130 gyermeket képtelen volt tanítani egy 30 férőhelyes iskolában. (folytatjuk)
Vikár Tibor