Január 15-én gyertyagyújtással emlékeztünk meg iskolánk 6. osztályos tanulóival a doni áttörés 82. évfordulójáról. 1943. januárjának elején a Don mentén 200 km hosszúságban védekező magyar csapatok ellen a szovjet Vörös Hadsereg támadást indított.
A gyenge felszereléssel ellátott magyar egységek védelmét a hősies ellenállás ellenére napokon belül áttörte a Vörös Hadsereg. A magyar csapatok tartalékok és a mélységi védelem hiánya miatt, harcolva vonultak vissza a mínusz harminc fokos hidegben, hatalmas hófúvásokban, úttalan utakon hatalmas áldozatok árán. A magyar hadsereg katonai vesztesége elesettekben, eltűntekben és hadifoglyokban meghaladta a százezer főt.
Pókaszepetkről is több édesapa, fiú maradt ott örökre a végtelen orosz hómezőn, nem adatott meg nekik a végtisztesség. Jeltelen tömegsírba kerültek. Katonai áldozatainkról 1945 és 1990 között tilos volt nyilvánosan megemlékezni. A rendszerváltást követően lehetett újra emlékezni erre a tragikus eseményre.
A doni áttörés volt a huszadik századi magyar hadtörténet legnagyobb ember veszteséggel járó eseménye. Ezért emlékeznünk kell a katonákra, kik a legdrágbbat áldozták fel egy őrült korban: viruló életüket.
Vikár Tibor