A szokatlanul enyhe tél kicsalta a kora tavaszi virágokat. A vízparton a barkák is kipattantak, már a mogyoró is „virágba borult”. A barlangjából február elején előbújt maci nem látta meg árnyékát, így megjósolta a rövid telet. Január közepéig enyhe is volt az idő, de a hónap idusa után igazi arcát mutatta meg nekünk a tél. A hűvös idő ellenére február 22-én egy kis csapat kíváncsi iskolás gyűlt össze reggel kilencre szokásos találkozóhelyünkön, iskolánk kapuja előtt.
Vidáman indultunk felfedező utunkra a sokszor megjárt Istvánd- Kemend „bérceire”. Most nem a magas dombokat győztük le, hanem körbebarangoltuk a számunkra kedves vidéket. Az idő előrehaladtával enyhült az idő. A madárkák már a tavaszt próbálták előcsalogatni, a hóvirágok is a jó időben bízva bontogatták szirmukat.
A zsibavirág már december óta keresi az eltévedt márciust. Fáradozása lassan meghozza gyümölcsét, pár nap és itt lesz az igazi tavasz. Sok-sok pihenővel sikerült bejárnunk a Molnár-völgyet az egykori Százholdas táblát. A hajdani Kemend vár hatalmas hegyét már nem volt erőnk bevenni, ezért inkább igyekeztünk a közei Sárkány- völgybe, ahonnan titkos brummogó hangokat észlelt Túrás Macink.
Kis kereséssel meg is találtuk a különös hangjával, illatával csábító medvehagymát, melyet sok féle formában lehet felhasználni. Szedtünk is jó néhány marokkal, hogy az otthoniaknak is juttassunk a finom csemegéből. Az idő gyorsan haladt előre, mi pedig Pókaszepetkre érve befejeztük túránkat. Márciusban a gyűrűsi ménessel fogunk ismerkedni.
Vikár Tibor
