A negyedik osztályos tanulókkal június 6-án délelőtt egy lebilincselő időutazáson vettünk részt a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban. Hogyan lehet az idők sodrában eltűnt várat újra láthatóvá tenni? Erre a kérdésre a múzeum szakembereinek segítségével kaptuk meg a választ. Korabeli régészeti emlékek és ábrázolások révén a távoli múltba utaztunk képzeletünk szárnyán vagy háromszáz évet. Hirtelen a mezőváros piacán nézelődtük. Húst, gyümölcsöt árultak a környékbeli parasztgazdák, de fazekasmester is kínálta portékáját.
A sokadalom egyik szegletében kikiáltó adta tudtára a jelenlevőknek, hogy a méltóságos veszprémi püspök úr a török vész miatt a város palánkjának megújítását rendelte el. Zalaegerszegen a lakóházzal rendelkező polgárok kötelesek Szent Márton ünnepét követő negyedik napon fejszével, fűrésszel megjelenni a várost övező Nagyerdő melletti réten, hogy a palánk fákat elkészítsék és azokkal a palánkot kellőlen megerősítsék. Az asszonynép pedig az agyagos gödröknél szorgoskodjék, hogy a megfelelő tapasztás is időre elkészüljön. Ki a felsőbb parancsnak eleget nem tesz, arra nyilvánosan huszonöt botütés terhe után a városból örökre kitiltatik. Hirtelen megszólalt a bástyán lévő hírlövő mozsár, és mi újra a jelenben, a múzeum kiállító termében vagyunk. Feladatot kaptunk rejtvény formájában és hosszas keresés után meglesz a megoldás: KINCSESLÁDA. De vajon hol lehet? Mit rejthet számunkra? Uccu neki keressük meg! Új feladatot, rejtvényt kapunk, kutatásunkat a múzeum környékén folytatjuk.
Bejárjuk az egykori vár palánkjának, bástyáinak helyeit, hol most járda, lakóház áll. Honnan tudjuk, hogy háromszáz éve itt még palánk állt és védte a veszélyektől a mezőváros polgárait? Az elmúlt időszakban nagy építkezések zajlottak itt, a munkálatokat mindig régészeti kutatás előzte meg. Az egykori palák már rég az enyészeté lett, de az alapozását, a cölöpök nyomait megőrizte számunkra sok más korabeli tárggyal együtt a folyamatosan változó város földje. Minden építkezést, rombolás előzött meg, így volt ez a múltban, de a jelenben is. Mikor a török vész elmúlt és a város gyarapodásnak indult a várárok és a palánkfal gátolta az új építkezéseket. Szerepét kétszáz éven keresztül betöltötte a városfal, most már akadály lett, így elbontották. A várárkot feltöltötték, csak az egykori cölöpalapozás maradt meg vastag földtakaró alatt, amelyet néhány éve hozott a felszínre újra a régész ásója. A korabeli ábrázolások segítségével elkészült a vár rekonstrukciós képe. Az egykori falak helyét pedig, hol ez lehetséges volt (piactéren), szürkés kőlapokkal rakták ki, hogy a mai szemlélő számára láthatóvá váljon az egykori vár nagysága.
Néhány matematikai művelettel sikerült megfejteni a kincsesláda zárjához tartozó kódot is. Már csak a kincsesládát kellett megkeresnünk, amelyre a múzeum bejáratánál lévő nagy platánfa tövénél leltünk rá. Meglett kutatómunkánk gyümölcse, finom csokoládé formájában. Élménnyel gazdagon indultunk vissza iskolánkba. Köszönet a szülőknek, hogy önkéntes felajánlásukkal Zalaegerszegre oda- és visszautazásunkat segítették.
Vikár Tibor
