Február elején a Mackó naphoz kapcsolódva túrát szerveztünk Zalaistvánd-Kemendollár szőlőhegyén. Az időjárás azonban közbeszólt, szombatra esős, sáros idő lett. A következő hétvégére meghirdetett túrával sem volt szerencsénk. Február 20-án, pénteken egy rövid időre beköszöntött a tél. A zalai tájat vastag hótakaró fedte be, ami a következő napok esőzésének következtében gyorsan elolvadt. Hírmondónak azonban a mélyebb árkokban maradt belőle egy kicsi. Negyedszeri nekifutásra február 28-ra hirdettük meg a túra új időpontját. Most már kegyes volt hozzánk a természet. A fagyos reggelt követően fokozatosan melegedett az idő. Reggel kilenc órára már nyolc fok felett volt a hőmérséklet.
A Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola előtt erre az időpontra 27 diák gyűlt össze. A túrán az első, a harmadik és a negyedik osztály képviselte magát nagyobb létszámmal. Természetesen mindenki hozott magával egy plüss macit, hogy Túrás Macinak is legyen sok túrázó társa. Vidám hangulatban indultunk el. Gyorsan elértük Zalaistvánd házait, majd a községi temetőn áthaladva feljutottunk a szőlőhegyi földútra. Túránkat kisebb pihenőkkel szakítottuk meg, hogy gyönyörködhessünk az elénk táruló Zala-völgyében. Egészen Zalaegerszegig elkalandozott tekintetünk, az Alpok csúcsai most elbújtak a meleg, párás idő miatt. Nagyobb pihenőt a kemendollári Szent Kristóf Kápolnánál tartottunk. Itt ettünk, ittunk egy kicsit, majd megkerestük azt a zalaistvándi figurát, amit egy honismereti játék részeként itt rejtettek el.
A játék keretében Zalaistvánd és környékének történelmi- és kulturális értékeit lehet megismerni. Utunkat Kemendollár falu irányába folytattuk, a műutat követve délre beértünk Vöckönd falu játszóterére. Itt fociztunk, hintáztunk, fogócskáztunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Dóber Tamás, Vöckönd község polgármestere a faluházat is kinyitotta nekünk, így segített a kézmosási és vízvételezési gondunkon.
Fél egy után újra útrakeltünk és elindultunk a szőlőhegy aljában visszafelé. Egy kicsit megálltunk a Kemendollár határában lévő lovas karámnál, s gyönyörködtünk a szebbnél szebb paripákban, némelyiket meg is lehetett simogatni. Tovább haladva elértük a Sárkány-völgyet, ahol a plüss macik társaságában medvehagymát szedtünk. Jó egy órás séta után értünk Pókaszepetkre. Kellemesen elfáradtunk, de nagy élményekben volt részünk. Márciusban folytatjuk barangolásunkat.
Vikár Tibor
