Iskolánkban, a Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskolában szeptembertől újra indult a honismereti szakkör az ötödik osztályos tanulók számára. A szakkör célja a Hon- és Népismeret tantárgy anyagát kiegészítve megismertesse a diákokkal Pókaszepetk és környékének történelmi és természeti értékeit. A foglalkozásokra havi rendszerességgel szombatonként kerül sor. Szeptember hónapban Zalaistvánd-Kemend hegy szőlészeti- és építészeti hagyományaival ismerkedtek a tanulók. Szerencsére, több régi építésű présház található a környékünkön, így mód nyílik rá, hogy a különféle falazási (vertfal, paticsfal, boronafal) technikákat eredeti formájában tudjuk tanulmányozni. Mivel szeptember a szőlő betakarításának a kezdetét is jelenti, sikerült megismernünk a hagyományos szüretelést és szőlőfeldolgozást. A látottakat fotóval dokumentáltuk és honismereti órán megbeszéltük. Októberben kicsit elkalandoztunk a környéken.
Zalaszentgrót és Zalabér értékeit kerestük fel. Zalaszentgrót egykor a környék legfontosabb piac központja volt Zalaegerszeg mellett. Igaz, Pókaszepetk 1820 óta volt vásároshely, de a nagy piac Zalaszentgróton volt, ezért is nevezik a Zalaistvándról Zalaszentgrótra menő földutat Vásáros útnak. Zalaszentgróton megnéztük a katolikus templomot, hol megcsodálhattuk Szentgróti Madonna gótikus szobrát. Az oldalkápolnában elhelyezett Szent Ince vértanú üvegkoporsója érdekelte a legjobban a gyerekeket. A világháború borzalmai elől 100 lengyel tiszt talált menedéket a városban, hálájuk jeléül egy ma is használatban lévő szenteltvíztartót ajándékoztak a katolikus híveknek. Szinte érezni a múlt jelenlétét a templom és a körülötte lévő téren. Megkóstoltuk a Batthyány- kút vizét is, amit egy kicsit keserűnek találtunk. A kis Szivárványos hídon átkelve gyönyörködtünk az egykori vár alapjaira épült Károlyi- Batthyány kastély megmaradt parkjának fáiban és a barokk stílusú kastélyban. Egy kicsit megpihentük a magára hagyott Kőhídon, melynek 1945 márciusi megmeneküléséhez a hajdani „politikai fantázia” egy máig ható legendát költött. Utunkat Csáford irányába folytattuk tovább. A falu (városrész) temetőjében lévő lengyel emlékhelyen gyertyát gyújtottunk, pihentünk egy kicsit a játszótéren. Próbáltunk pacikat csalogatni friss fűvel, sajnos kevés sikerrel. Kiscsáfordon szusszantunk egy kicsit, majd lassan begyalogoltunk Zalabérbe. Jó elfáradva birtokba vettük a község játszóterét és a három órási autóbusszal hazautaztuk sok élménnyel gazdagon. Novemberben a Dabronyi tavaknál folytatjuk felfedező túránkat.
Vikár Tibor