Hosszas, többszöri sikertelen „nekifutás után” végre az időjárás kegyes volt és így megtarthattuk Dötkre tervezett túránkat. Január 20-án kilenc óra tájban hideg, de napsütéses időben gyülekeztünk iskolánk előtt. Szülők és diákok harmincöt fővel indultunk el. Első pihenőnket az istvándi játszótéren tartottuk, ahol még néhányan csatlakoztak hozzánk. Itt néhány gyermek kipróbálta a Zalakert jégpáncélját, de a korábbi enyhébb idő miatt már nem volt alkalmas csúszkálásra, a gödrök szélein gyorsan megadta magát a jég. Fél órás pihenő után az egykori Vásárosút mentén haladtunk tovább. Istvándot elhagyva egy kisebb őz csapat figyelt minket a messze távolból. A Foglár csatorna hídjánál újabb pihenőt tartottunk. Utunkat az istvándi erdőszél felé folytattuk, majd a dötki szél irányába bandukoltunk tovább. Útközben birtokba vettük a vadászleseket, hol fénylő kincsként töltényhüvelyek kerültek elő a gyermekek nagy örömére. Két órai gyaloglás után értük el úticélunkat a dötki játszóteret. Mellette a Noé Borháznál pihentünk meg, ahol megvendégeltek minket egy kis pogácsával, melyet nagy élvezettel fogyasztottunk el a magunkkal hozott ebéddel együtt. Megtekintettük a muzeális borospincét is.
A hegyi hajlékban sok érdekes dolgot láthattunk: különféle borászati eszközöket, szentképeket, bútorokat. A játékra is szakítottunk időt, birtokba vettük a játszóteret. Néhányan felfedezőútra indultak a Dötki patak mentén. Jól kimozogva magunkat a déli harangszó után indultunk vissza. A csapat már lassabban haladt, a sok mozgás hatásaként már jelentkezett egy kis fáradság is. A gyerekek örömére a csúszkálás élménye sem maradt el, sikerült olyan helyet találnunk, ahol a jég elbírt minket és nem repedt meg. Sok élménnyel gazdagodva két és fél óra alatt sikerült visszaérnünk iskolánkhoz. Köszönjük a dötkieknek a vendéglátást és a szülőknek, hogy elkísértek bennünket. Februárban a Dabronyi erdőben folytatjuk túránkat.
Vikár Tibor