1891-ben 73 Ft államsegélyt kapott az iskola, amit 30 Ft-tal kiegészített a közoktatásügyi miniszter. Sárváry beadványok sorozatával próbálta elérni a tanfelügyelőségnél, hogy fizetése után a harmadik ötödéves pótlékot megkapja. 1893-ban az iskola államsegély-kérelmét elutasították, mivel a megyében több olyan iskola is van, minek működéséhez kevés a pénz. A szepetki iskola pénzügyi fedezetét megoldottnak tekintették.
Ugyanezen évben kísérlet történik kisdedóvó szervezésére, de a szervezés csak szóban történik, nincs rá érdeklődés. A képviselő testület az óvodaszervezésre való felhívást tudomásul vette.
1893-ban az új segédtanító Zabik László lett 260 Ft fizetéssel, amit 5%-os iskolai pótadóból fedeztek, és 40 Ft-ot ebből államsegély címén kapott. A segédtanító ezen felül egy szobából álló szabad lakást kapott teljes bútorzattal. Zabik előtte Botfán volt tanító, és Heves megyéből származott.
1895-ben a közoktatásügyi miniszter elutasította Sárváry kérését, melyben az iskola bútorzatát államsegély igénybevételével szerette volna kicserélni. Ebben az évben Szepetkhez csatolták Hervadtfát.
A szepetki plébános újra panaszt emelt Sárváry ellen, de eredménytelenül. Sárváry kérvényben fordult a közoktatásügyi miniszterhez, hogy a szepetki és pókafai szegény sorsú gyerekek ingyen kapják a tankönyvet. A következő évben ez meg is valósult. 1901-ben az iskola 669 korona államsegélyt kapott.
1902-ben Csiszár József a Járáskör gyűlésén Sárváry Józsefnek pedagógiai munkájáért elismerést javasolt. Javaslatát május 5-én elküldte a közoktatásügyi miniszternek, aki május 17-én jóváhagyta, s a Széchenyi-Kolonics féle alapítványból 126 koronát utalt Sárváry Józsefnek 40 éves tanítói jubileuma alkalmából. Sárváry 1903-ban nyugdíjba mehetett volna, de nyugdíjazását saját kérelmére felfüggesztették. Sárváry nagyon szerette a szepetki iskolát, tanítói működésének eredményességéről több korabeli beadvány is tanúskodik.
Az öreg mester utolsó éveit megkeserítette a Számvevőszék 1904. évi vizsgálata. A pénzügyi vizsgálat sok hiányosságot talált az éves számadásokban, ezért a hiányos adatok pótlására utasította Sárváryt. Az Iskolaszék félreértette a Számvevőszék utasítását, eljárást akart indítani Sárváry ellen, pedig az éves számadásokat nem ő, hanem az Iskolaszék készítette, és hajtotta végre. A hiányosságokért a korábbi iskolaszéki tagok voltak a felelősek. A közoktatási miniszter 1904. november 21-én elrendelte Sárváry nyugdíjba menetelét. A hiányos számadások miatt 1907-ben mehetett nyugdíjba.
Még folyt Sárváry ellen az eljárás, de az Iskolaszék 1906 decemberében a Tanfelügyelőségtől elnököt kért az új tanítóválasztáshoz. Az új tanítót Kulcsár Dezső személyében 1907. február 7-én választották meg.
Kulcsár Dezső Hegykőn, Sopron megyében született. 1899-1902 között Pörtökön volt tanító, utána került Zala megyébe. Javadalmi jegyzőkönyve 1907. január 21.-én íródott. „tanítói fizetése: 25mérő rozs a község által beszedve, Szepetk határában 4 hold 800 n.öl szántó, Pókafa határában 2hold 450 n.öl , a szepetki határban 6hold erdő, legelő, a közlegelőn szabad marha és sertéslegeltetés, 400 korona készpénz évnegyedenként kifizetve. A természetbeni illetményeket december hóban a tanítónak kellett beszednie.
Kántori fizetés: minden háztól10 fillér lélekpénz, temetéskor ki gabonát fizet 26 fillér, ki gabonát nem fizet 52 fillér, búcsúztatásért 2 korona, egy mise éneklése 40 fillér. Kántori és tanítói közös javadalom 2 szoba, pajta, ólak gazdasági épülettel, udvarral és kerttel.”
Az új segédtanító Pethő Mária lett, kinek díjlevele 1905. szeptember 6-án kelt. Fizetése évi 450 korona, melyet a községi 5%-os pótadóból fedeztek, és az iskolaszék pénztárából havonta fizették. A közoktatásügyi miniszter 1000 koronára kiegészítette a segédtanítói fizetést. Ezen felül még kapott 1 lakást téli tüzelő biztosításával.
1908-ra az 1836-ban épített iskolaépület tönkrement, kis termeibe nem tudta befogadni az egyre növekvő gyereklétszámot. A szepetki Képviselőtestület összefogva az istvándi és a pókafai testülettel az egerszegi Építésügyi Hivataltól terveket kért az új iskola megépítéséhez. A Főszolgabíróság márciusban műszaki felmérést végzett az iskolaépületben, és a vizsgálat okmányait megküldte a tanfelügyelőségnek. 1909. január 3.-án a Főszolgabíróság jóváhagyta az építendő iskola terveit, amit február 22-én a Törvényhatósági Bizottság is jóváhagyott. A közoktatási miniszter az iskolaszék segélykérelmét az új iskola építésére elutasította.
Kulcsár Dezső nagy energiával fogott hozzá az iskola kulturális életének fellendítéséhez. 1909 márciusában ifjúsági egyletet alapított, amelynek célja a gyerekek közművelődésének fellendítése volt énekkar és színjátszó kör keretében. Az egylet alapszabályát a közoktatási miniszter is jóváhagyta. A világháborúig sok színi előadást tartottak színesítve a falu kulturális életét. Kulcsár Dezső méhészeti képzést is indított az iskolában.
A 30-as években a község lakossága gazdaságilag megerősödött. A fő megélhetést a növénytermesztés biztosította, ezért főleg az októberi, novemberi betakarítások idején a nagyobb gyerekek munkás kezére is szükség volt a gazdaságokban. Az iskola, hogy elkerülje a szülőkkel a hiányzások miatt az összeütközést, évente rendszeresen október hónapban a tanév rendjébe két hét rendkívüli szünetet iktatott be a szüret, kukorica- és répaszedés miatt. 1920-ban Pethő Mária újra Szepetken tanított. 1919-ben Kulcsár Dezső javadalmát az iskolaszék az új rendelkezések szerint módosította. Továbbra is megmaradt 25 mérő rozs /1mérő=42kg/, így 10,5 mázsa rozsot kapott évente, tűzifából 7,5öl /1 öl=4 űrméter/, így évi 30 űrmétert kapott. Készpénzben 400 aranykorona értéknek megfelelő volt a javadalma. Kántori járandósága gazdánként 2 icce must volt.
Vikár Tibor
