Igaz, még hűvösek a reggelek, de napközben már a kora tavaszi napsütésben melegedhetünk. A napos erdőszéleken már tömegével nyílik az ibolya, csillagvirág. A Zala réten a mocsári kockásliliomot is előcsalta az enyhe idő. Az erdők madárcsicsergéstől hangosak, a levegő medvehagyma illatával telik meg. Ébred a természet, itt az idő, hogy újra zöld ruhába öltözzön a táj. Az erdő hívó szavára mi is útra keltünk. Most Varga-Kovács Emese jóvoltából a Gyűrűsi Ménest látogattuk meg. Mintegy harmincan keltünk útra kicsik és nagyok. Voltak közöttünk olyanok is, kiknek második otthonuk a lovarda, rendszeresen járnak oda foglalkozásokra.
Így az ő vezetésükkel egy kis természetadta akadályversenyen vettünk részt. Zalaistvánd falu határát elérve, az egykori Tormáson keresztül egy vihar által kidöntött fa állta utunkat, amelyet az ügyesebbek mászással-kúszással küzdötték le. Aki nem akart „fára mászni” az megkerülte az erdőszél „kifeküdt akadályát”. Kis emelkedőt követően hepehupás földúton barangoltunk tovább. Szemünk elé gyönyörű látványként a Foglár-patak sarjadó gabonától zöldellő völgye tárult. Távolabb, Pókaszepetk és Zalaistvánd egyre kisebbedő házai piroslottak őrt álló templomtornyuk vigyázó tekintetével. A ménes hatalmas karámokkal övezett területére lépve folytatódott „akadályversenyünk”. Vadrózsabokrok közt ügyeskedve egy „hatalmas patak” próbált megállást parancsolni nekünk, de néhány faoszloptöredék segítségével sikerült hidat vernünk és azon egyensúlyozva átkeltünk a túlsó partra. A ménes paripái kíváncsi tekintettel szemléltek minket, vajon kik is lehetünk? Mit akarunk az ő birodalmukban? Vidám nyerítéssel, farkcsóválással fogadták az ismerős arcokat, de az ismeretlenek láttán tovább nyargalásztak.
A lovardába jó kétórai gyaloglással érkeztünk be. Itt lepihentünk kicsit, majd fáradságunkat legyőzve egyetlen rohammal vettük be a szalmabálákból épített „várat”. Az ügyesebbek hamar a bálák tetején termettek és felsegítették a többieket a fellegvárba. A kis tornamutatvány után következett a várva várt lovagi próba. Aki kedvet érzett hozzá az kipróbálhatta lovagló tudományát. A képzeletbeli apródvizsgán minden résztvevő megfelelt. Ilyenkor az idő hatalmas úr és hamar telik. Észre sem vettük és máris indulnunk kellett vissza. Hazafelé a simább utat választva Kemendollár felé indultunk el. Gyűrűs határában kipróbáltuk a Foglár-patak vashídját. Megmostuk kezünket a hűvös vízben, majd újra útra kelve többszöri megállóval értük el Kemenden a Szent Kristóf Kápolnát. Itt egy kicsit kifújtuk magunkat. Pihentük, ettünk. Tovább haladva egy kidőlt diófa tövén, koronáján próbáltuk ki kúszásbéli ügyességünket. Fáradságot aktív mozgással nyugtázva, a szőlőhegy lejtőjét gyorsan magunk mögött tudva értünk el Zalaistvándra, majd onnan egy rövid sétával Pókaszepetkre. Sok élménnyel gazdagodva indultunk haza. Kellemesen, jól elfáradva fejeztük be túránkat. Köszönjük Varga-Kovács Emesének a lehetőséget, hogy a Gyűrűsi Ménes vendégei lehettünk.
Vikár Tibor
