Március 21-én Mariann nénivel és Tibor bácsival útra kelt a negyedik osztályunk, hogy a közelgő Víz Világnapja alkalmából gyerekekkel közösen felkeressük környékünk természetes vizes élőhelyeit és közben finom medvehagymát is gyűjtsünk. Ebéd után útra is keltünk.
Elsőnek Pókaszepetket és Zalaistvándot elválasztó Zala folyó hídján vezetett át utunk. A Zala folyó környékünk legbővizűbb természetes vizes élőhelye. Otthont ad halaknak, hódoknak, többféle békafajnak, nádnak és gyékénynek. Utunkat Zalaistvánd érintésével az egykori Hámos malom irányába folytattuk. A jobb időket látott malom épülete jelenleg üresen áll. Az előtte kialakított malomtó is halódik, felszínét nádas, füzes vette nagyrészt birtokba. Vizében sokféle béka talált otthonra a tőkésréce és a szürkegém nagy örömére. Tovább haladva az egykori országúton, amely napjaikra földúttá szelídült. Egy mesterségesen kialakított kis tavat látogattunk meg. A tó körül a kitisztított partoldalt a medvehagyma és zsurló veszi folyamatosan birtokba. A tó tiszta vízében apró kis halrajokban gyönyörködtünk. Egy órai gyaloglással értük el célállomásunkat a Sárkány- völgyet, amelynek partoldalait tömegével árasztotta el a zöldszín minden árnyalatában pompázó medvehagyma.
A völgy alján kis forrás található, mely lassan csörgedezve érként torkollik a közeli Zala folyóba. Az általunk hozott kosarakat, papírzacskókat szorgos munkával szedtük tele medvehagymával. Közben a völgy rejtett zugait is bebarangoltuk. Jó egy órás gyűjtés, szedés, mászkálás után indultunk vissza Pókaszepetkre, iskolánkba, ahova tizenöt órára meg is érkeztük. Az általunk gyűjtött medvehagymából otthon finom ételek készülhettek.
Vikár Tibor
